Rádiótörténelmi érdekességek

Ma már, az online rádiók egyre népszerűbb világában, amikor nem számít az időjárás, a terepviszonyok, a frekvencia és a hatótávolság, jó egy kicsit visszamenni a múltba. A zene az emberiség történelmének szerves része, a mai gyorsuló világban pedig egyre szélesebb a kínálat.

Ma már nem köt minket a földrajzi távolság, ha rádiót szeretnénk hallgatni, ehhez mindössze egy mobiltelefonra, vagy más eszközre, táblagépre, számítógépre, okostévére van szükségünk. A netes rádiók egyre szélesebb körben elterjednek, és a zenehallgatáson túl számos célt szolgálhatnak, ilyen például a nyelvtanulás.

A rádiózás kezdetei

Az első rádióhullámokon hallható hangot és zenei jeleket 1906 decemberében sugározták a Massachusetts állambeli Brant Rockból, amikor Reginald Fessenden kanadai kísérletező egy egyórányi zenét és beszélgetést produkált a műszaki megfigyelők és a rádióamatőrök számára – írja a Britannica.

A következő néhány évben sok más kísérletet is végeztek, de egyik sem vezetett folyamatos eredményre. A nyugati partvidéken Charles Herrold volt az, aki 1908 körül a kaliforniai San Josében működő rádióiskolájával együtt elkezdett üzemeltetni egy vezeték nélküli adót. Herrold rendszeres hang- és zenei műsorokat szolgáltatott a rádióamatőrök kis helyi közönségének és feltételezhetően ez volt az első ilyen folyamatos szolgáltatás a világon.

Az első világháborút megelőzően a rádiózás, mint hobbi igencsak elterjedt, szinte varázslatosnak tűnt a lehetőség, hogy fülhallgatóval belehallgathatunk valamibe, ahol időnként zenét és hangokat hallhatunk. Ennek ellenére ezeket a korai adásokat nagyon kevesen hallgatták, részben azért, mert az egyetlen elérhető vevőkészülék kézzel készült.

Bár ezek olcsók és könnyen elkészíthetők voltak, a rádióállomásra való ráhangolódás már igazi kihívást jelentett. A rádiózás csak 1927 után vált igazán közösségi élménnyé, amikor megjelentek a hangszórós, dugaszolható rádióvevőkészülékek. Az első világháború után megélénkült az érdeklődés a rádióadások iránt, bár az ilyen adásokat nem is engedélyezték hivatalosan, például Angilában aggodalmat keltett a hivatalos kormányzati és katonai jelzések zavarása.

A világ első menetrend szerinti rádióműsor-szolgáltatása a hollandiai Rotterdamban indult 1919. november 6-án. Egy másik korai állomás pedig Kanadában jelent meg, szintén 1919-ben kísérleti jelleggel, majd a következő évben már rendszeres adásokat sugároztak.

Az első brit állomás napi két félórás beszélgetős és zenés műsort kínált London mellől. A katonai vezeték nélküli adások zavarása miatti aggodalmak azonban leálláshoz vezettek, egész 1922-ig, ekkor jelentek meg a kormány által engedélyezett állomások, köztük az első londoni központú.

A műsorszórás fontos lökést kapott az amerikai piacon is, amikor 1920-21-ben 30 rádióállomás jött létre, ezek többsége amatőrökből alakult és mindnek más volt a célja. Herrold 1921-ben visszatért a műsorszórásra, de hamarosan el kellett adnia állomását, mert nem volt elég pénze a működéshez.