Bakcsó (vakvarjú): mindig víz közelében fogjuk megtalálni

A bakcsót sokan vakvarjúként ismerik, ami népies névként ragadt tá. Kisebb termete ellenére a gázlómadarak közé tartozik, általában a vízpart közelében figyelhetjük meg. Napközben jobban szeret bujkálni, kerüli az embereket, azonban szürkületkor hirtelen aktívvá válik.

Erre utal a tudományos elnevezése is, amit éjszakai hollóként lehetne lefordítani magyarra. Ettől függetlenül napközben is találkozhatunk vele, azonban ilyenkor a nádasok közelében pihen csapatosan, vagy fűzfákon, ártéri fákon várja az estét.

Az eBird szerint bakcsó kolóniában él, ami gyakran más gémféléket is befogad. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szabadon mászkálnak egymás területén, mivel minden egyes hím saját territóriummal rendelkezik. Gyakran látni, ahogy a bakcsók látványos védelemre kelnek, amikor valaki betolakodik a területükre. Ilyenkor a hím leszegett fejjel és felborzolt tollakkal kiabál a társával, ami messziről is igen érdekes mulatság.

Ha Magyarországon szeretnénk megfigyelni, akkor a Tisza-tó, a Felső-Tisza és a Kis-Balaton vidékén a leggyakoribb, azonban a Velencei-tónál és az Alföldön is nagy eséllyel találkozunk vele.

A bakcsó szokásai

A bakcsó családban a tojó építi a fészket, azonban a hím is hozzájárul a sikerhez, ugyanis ő gyűjti össze a gallyakat és a náddarabokat. Mondhatjuk úgy is, hogy összedolgoznak. A fészek általában rendetlen, azonban évről évre tovább bővítik, ami végül teljes mértékben komfortossá válik a fiókák számára. Amint elérkezik az ideje, a tojó általában három-öt tojást rak, de mindig kétnapos eltéréssel. Ez megkönnyíti a fiókák táplálását, valamint a táplálékszegény években gondoskodik arról, hogy az elsőszülötteknek nagyobb esélyük legyen a túlélésre.

A tojások általában 20-22 nap után kelnek ki, itt viszont hat-nyolc napos eltérés is lehet közöttük. A fiókák tollazata mindig sötét, hogy még jobban beleilleszkedjen a nád árnyalataiba, amikor is elkezdődik az etetésük. A szülőknek nagyjából 40-50 napig kell róluk gondoskodniuk, utána a picik kirepülnek. Az etetésben mindkét szülő részt vesz, ezekben a napokban a bakcsó nappal is mozgékonyabbá válik, mivel megállíthatatlanul kutatja a táplálékot. Igaz, hogy társas lények, azonban egyedül fogjuk vadászni látni, nagyon szereti a halakat és a békákat, de a rovarokat és a kisemlősöket sem veti meg.

A mondókákban is megjelenik

Bizonyára mindenki ismeri a következő mondókát:

Csip-csip csóka,
vak varjúcska.
Komámasszony kéreti a szekerét,
nem adhatom oda, tyúkok ülnek rajta.
Hess, hess, hess!

Igen, itt a vakvarjú nem más, mint a bakcsó, bár sokan annyiban hagyják a dolgot, hogy valójában a csókáról énekelnek, ami a világos szeme miatt vaknak tűnik. Ezt azonban mindenki maga dönti el.

Összességében a bakcsó hasznos állat, mivel megtámadja a rovarokat és a rágcsálókat is. Ha valaki meg akarja figyelni, akkor türelmesnek kell lennie, hiszen nem szereti a feltűnést, de a nádas rejtett zugaiban mindig megtalálhatjuk. Ha pedig fiókáik is vannak, akkor nappal is találkozhatunk velük. Bárhol látjuk, könnyen fel fogjuk ismerni szürke testéről, fekete hátáról és mindenekelőtt a piros szemeiről.