Az állatok, például a királynő corgijai is gyászolnak

Az emberekhez hasonlóan a háziállatok, például a kutyák és macskák is gyásznak nevezhető módon élik meg a társuk elvesztését. A legújabb tudományos tanulmányok elkezdték megfejteni ennek az egykor kizárólag emberinek hitt viselkedésnek a kulcsait.

A tudomány igazolta, amit sok állattartó már tudott: a társállatok, különösen a kutyák és macskák, érzik a közeli társuk elvesztését, és egy olyan folyamaton mennek keresztül, amely teljes körű gyásznak tekinthető.

A “gyászolásnak” nevezhető viselkedésformákat számos, társadalomban élő vadon élő fajnál, például az elefántoknál, a farkasoknál vagy az emberszabású majmoknál megfigyelték. A természetben az ilyen viselkedések általában rokon egyedek között fordul elő, különösen az anyák és utódaik vagy a társak között. A háziállatok esete azonban különleges, mert mesterséges csoportokat alkotnak, amelyekben az egyedek legtöbbször nem rokonok, és nem is választották ki őket, hiszen a gazdáik döntenek úgy, hogy új állatot hoznak a lakásba.

Sok háztartásban egynél több állat van, ezért néhányuk legalább egy alkalommal elszenvedi egy társuk elvesztését. Gyakran előfordul, hogy a túlélő állatok megváltoztatják viselkedésüket és rutinjukat, különösen akkor, ha szoros kapcsolatban álltak az elhunyt háziállattal. A tudomány azonban arra is rávilágított, hogy ez a viselkedés az emberi kapcsolatokra is jellemző.

Erzsébet corgijai másként viselkednek gazdájuk halála óta

Azt bizonyára mindenki tudja, hogy a királynő világ életében rajongott az állatokért, és a kutyák közül a corgik voltak a kedvencei. Sandy és Muick nevű kutyái több fényképen is megjelentek, ahol elbúcsúztak a gazdájuktól. Eközben az interneten olyan fotók kezdtek terjengeni, ahol a többi gazdi is azt állítja, hogy a kutyájuk furcsán viselkedik a királynő halála óta, mutat rá az rtl.hu. Sokan bekapcsolódnak a hírekbe, míg mások kinevetik a posztolókat.

Most akkor tényleg gyászolnak a kutyák?

Egy nemrégiben készült, kutyákra összpontosító tanulmány szerint az eredmények arra utalnak, hogy a kutyák inkább a társuk elvesztésére reagálnak, mint magára a halálra, és bizonyítékként azt a tényt hozzák fel, hogy a rögzített viselkedések nem változnak attól függően, hogy a túlélő állat látta-e elhunyt társának testét vagy sem. Úgy tűnik, hogy ez a reakció nagyrészt a rendkívül szociális természetüknek köszönhető, és ezt a hipotézist erősíti az a tény, hogy azok az állatok, amelyeknek közös rutinjuk volt az elhunyt gazdával, sokkal nyilvánvalóbban és hosszabb ideig reagálnak.

Az eredmények szerint ezek a reakciók sokkal inkább függnek a köztük lévő interakció mértékétől, mint attól, hogy mennyi ideje élnek együtt. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy az együtt élő állatok és emberek gyakran összehangolják rutinjaikat, így a társuk elvesztése összezavarhatja őket, különösen azokban az időszakokban, amikor korábban megosztották egymással: evés, alvás, játék vagy séta.

Emellett a kutatók rámutatnak, hogy van egy másik, tudatalatti tényező is: a társ elvesztését úgy érzékelhetik, hogy a környezetükben valamilyen ismeretlen veszély fenyeget, ami idegességre és félelemre készteti őket.