A széncinege titkos szokásai

A széncinege egy olyan madár, ami egész Európában elterjedt fajnak számít, így biztosan többször találkozunk vele. Valójában Magyarországon is az egyik leggyakoribb faj, szinte bárhol képes odút építeni magának, azonban az üregeket is szeretni szokta. Fiókáit általában hernyókkal és pókokkal eteti, valamint nagyon szereti a csigahéjat is, amivel gondoskodik a megfelelő kalciumadagról.

Ő egy olyan madár, aki a téli hónapokban sem hagyja el az otthonát, így a leghidegebb napokon biztosan látni fogjuk a madáretetők közelében.

A Seo BirdLife szerint széncinege erősen territoriális madár, gyakran látjuk majd egy madárveszekedés közepén, hiszen az odúját a kékcinegével szemben is kitartóan védi, azonban a többi énekesmadártól sem ijed meg. Általában városokban és parkokban lakik, de ugyanúgy szereti a kerteket, ártereket és erdőket, nem veti meg a közeli gyümölcsösöket sem. Természetes és mesterséges odúban költ, ha pedig egyikből sem akad, akkor feltalálja magát, és sokszor üregekbe költözik. Nem egyszer előfordult, hogy postaládába fészkelt.

A széncinege kevésbé kedves oldala

Ha őszinték akarunk lenni, akkor belátjuk, hogy a széncinege az egyik legkedveltebb faj. Sok van belőle, citromsárga mellénye felhívja magára az emberek figyelmét, és még az éneke is fülbemászó. Van azonban egy kevésbé kedves oldala, amit nem sokan ismernek. A hétköznapi emberek békés madárnak látják, azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy ragadozó természete van.

Tény és való, hogy a zsákmánya között többnyire rovarok szerepelnek, azonban néha egy kisebb énekesmadár kerül a kosztjába. Több fényképes bizonyíték is létezik arról, amikor a kis citromsárga madár éppen a zsezséket vagy a citromsármányokat támadja, és utána meg is eszi őket.

A cinke külső szemmel nézve olyan csőrrel rendelkezik, ami nem alkalmas a melegvérű állatok elejtésére, ez azonban csak a látszat. Valójában a hegyes csőre nagyon erős, fel tudja törni a magvakat, így a makkot és a mogyorót, de az állatok húsát is könnyedén megcsipkedni.

Éppen ezért néha a madarakon kívül denevéreket is megtámadnak, ahol a hegyes csőrüket vetik be. Természetesen nem fogunk gyakran találkozni ezzel a jelenséggel, de táplálékhiány esetén előjön belőlük az ösztön, és szinte bármit megtesznek a túlélésük érdekében.

A széncinege köszönti a tavaszt is

A hosszú telek után általában alig várjuk, hogy felcsendüljön a „nyitni kék-nyitni kék” dalocska, ami a közelgő tavaszt ígéri. Ezt a kedves dalt éppen a széncinege énekli. Ilyenkor hamar megtaláljuk, hiszen gyönyörű színekben pompázik. A fején, torkán, nyakán és mellkasán fekete tollak vannak, a teste felső részén viszont olívazöld vagy szürkészöld, alul pedig egészen élénksárga.

Mondhatjuk azt is, hogy amilyen pici, olyan pompás, hiszen 12-14 centiméteres nagyságával nem számít túl termetes madárnak. Súlyra sem tűnik túl nehéznek, a hímek általában 20 grammosok, a tojók pedig 15 grammosok szoktak lenni. Ha látni szeretnénk, akkor sétáljunk a parkos, erdős területeken, vagy télen a madáretetők közelében.